Meghívást kaptam a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett KÓTA hangversenyre. A programban szerepelt a Kóta által erre az alkalomra rendelt négy szerző négy művének ősbemutatója is. A felkérés úgy szólt, hogy Bartók szlovákiai gyűjtéséből – több mint 3000 lejegyzett népdal(!) -  válasszanak és írjanak népdalfeldolgozást. Ezzel eddig semmi bajom sincsen. Mindenki azt ír, amit akar. Rózsadombon gyűjtött albán népdalfeldolgozást (idézet: Szervánszky), vagy bármit, amihez úri kedve támad. Bár a műfajjal kapcsolatban valószínűleg Lajthának van igaza, aki azt mondta: én annyira tisztelem a népdalt, hogy nem nyúlok hozzá. De persze ez egy sarkos álláspont és nem is kell mindenkinek azonosulnia vele.

A problémám ott kezdődik, hogy mi köze van magyar szerzők szlovák területen gyűjtött, szlovák népdalok alapján született, szlovák nyelvű kórusműveinek a Magyar Kultúra Napjához? Mondom, a Magyar Kultúra Napjához. Hogy jön ez össze? A praktikumról már nem beszélek, mert a művészet ne legyen hasznos, de azért mégiscsak megkérdezném, hogy mely magyar kórusok fognak Magyarországon szlováknyelvű népdalfeldolgozásokat énekelni? És milyen alkalomból?

Még egyszer hangsúlyozom, a művekkel, mint önálló alkotásokkal semmi bajom sem volt. Többnyire jól megírt darabok. Beischer-Matyó Tamás kompozíciója például az egyik legihletettebb, amit tőle hallottam. Csupán az időzítést, az alkalmat nem értem. Ismerek néhány komoly embert, akik ezt provokációnak tartanák. Én nem hiszem, hogy tudatos lett volna. Csupán átgondolatlan ötlet. Rossz ötlet.

A szünetben megkérdeztem néhány, a Kótához, programhoz közelálló személyt erről. Mindegyikük értetlenkedett, fel volt háborodva és egyikük sem vállalta magára az ötletgazda szerepét.