Szerelmes földrajz
2022. 10. 23.
Két nap forgatás Budapesten és Szegeden Hollós Lászlóval és fantasztikus csapatával. Sok munka, mégtöbb poén, remek hangulat. Köszönöm!
Átváltozás 2022
2022. 08. 16.
Amikor egy reggel G. Sándor nyugtalan álmából felébredt, négyezer karakterré változva találta magát. Ránézett az ébresztőórára, amely az éjjeliszekrényen ketyegett, de hiába fókuszált rövidlátó fakó kék szemeivel, nem látta pontosan az ötször öt centis fekete műanyag ébresztőbe rejtett kis- és nagymutató állását. „Mennybéli Úristen! – gondolta – Megvakultam!” Megpróbált átfordulni az oldalára, de sehogy sem sikerült. „Furcsa – mondta magában – nem érzem az oldalamat. Sőt! Semmit sem érzek. Mintha nem is lenne testem. De az lehetetlen. Hiszen itt fekszem, gondolkodom, tehát vagy…” Nem tudta befejezni a lét elviselhetetlen könnyűségére vonatkozó eszmefuttatását, mert kellemetlenül erős fény áradt be a szobába. „Ki az? – kiáltotta riadtan. – Ki az?!” G. Sándor három éve egyedül élt a lakótelepi lakásában. Második emelet, ötven négyzetméter, két szoba, melyet a kissé divatjamúlt mintázatú járólappal burkolt, beépítettszekrényes előszoba (piros tapéta!) és a keskeny közlekedőfolyosó – melyből a fürdőszoba, a wc és a konyha nyílt – választott ketté. Aztán eszébe jutott az álma. Hogy Mari visszajött. És minden úgy volt, mint régen. Álmában hallotta a mosógép zúgását a fürdőszoba felől, ami miatt fel kellett hangosítania a tévét, mert nem értette pontosan a bemondót, így viszont a kozmikussá erősödő hangkavalkádban Mari hangja is elveszett a konyha és a nappali közti métereken, pedig csak azt akarta tudni, hogy kezdődik-e már az esti film. Az a rohadt esti film. Mert végül is ezen vesztek össze. Hogy mit nézzenek. Mindig. Mindig ezen. Egyébként nem sokat beszéltek. „Befizetted a csekket? Be. Sört hoztál? Nem hoztam, ha szlopálni akarsz, cipeld magad. Már sokszor mondtam. Nekem is csak két kezem van.” Aztán felébredt. És az ébresztőórára nézett. És nem látta pontosan az időt. Most pedig valaki járkál a lakásban. Az ő lakásában! Biztos, hogy nem Mari. Mert ahogy elviharzott, abból egyértelmű volt, hogy nem jön vissza. „Ide aztán soha!” – üvöltötte, amikor becsapta a vékonybélű, világosbarna bejárati ajtót. A hevederzár riadtan zörrent egyet. G. Sándor zárat is cserélt. Nem Mari miatt, hanem mert beletört az a rohadt Elzett. Kínai utánzat volt persze, de olcsó. Most pedig valaki határozottan mászkál a lakásban. G. Sándor megrettent. Mert mi van, ha szembe találja magát egy tagbaszakadt betörővel. Aki egyszerűen leüti egy pajszerrel. Vagy megkínozza, hogy árulja el, hova rejtette el az értékeit. Annyi ilyet hallott már. Hogy felszedik a parkettát, tüzet raknak és a lábát a tűzbe dugják egészen addig, míg üvöltve be nem vall mindent. Igaz, a szobákban padlószőnyeg volt. Kopott, néhol cigaretta égette, máshol borfoltos, valamikor rozsdabarna padlószőnyeg. Azt nem könnyű felszedni. „Na jó – gondolta – de ott a gáz. Ha meg akarnak kínozni, elég bekapcsolni a tűzhelyet.” Szerette volna felemelni a fejét, hogy kilessen az ajtón, de nem sikerült. Csak a szemét tudta forgatni. Jobbra és balra. És vissza. És mintha a szoba is más, nagyobb lenne. Látómezeje előterében egy fehér, csorba fülű bögre volt. Már nem emlékezett kitől kapta és arra sem, mikor csorbult el. Talán Mari volt figyelmetlen a mosogatáskor. A bögre mögött egy klaviatúra alá félig becsúszott ceruza, meg egy ceruzaelem. „Hogy mit összekerestem mindkettőt!” A törött karfájú forgószék félig kitakarta a dohányzóasztalt. Műmárvány. Minden rögtön és végérvényesen nyomot hagy rajta. Ha mindenáron rá akarja tenni a sörösüveget, tegyen alá újságpapírt. Ezt Mari mondta. Így most az egész asztalt reklámújságok borították. „Muszáj lesz elindulnom, mert lekésem a buszt” – gondolta és határozott mozdulatot tett. De nem történt semmi. „Ez fura – anyagtalan lettem. Én a meggyőződéses materialista.” Ez utóbbi szóról nem tudta pontosan mit is jelent, de épp eleget hallotta ahhoz, hogy bátran használja. Az embernek legyen szókincse! A zaj felerősödött és kinyílt az ajtó. Látta magát, ahogy határozott rosszkedvvel belép a szobába és megnyomja a delete gombot. Aztán végre csend lett.